ZABOSAN

nem írok oly verset, mi hullajtja szőrét,
nem, nem, nem,
nem írok ily rühes verset,
nem kell réveteg pamutgombolyag, mert az agancs az ékezetek tivornyájától elpattanhat
ami sül, az eleve összehúzódik, s én utálom a lamellákat,
a karanténtól izzó járványt,
a fogyatékos szuszt,
a királyi ivadékokat,
nem, nem, nem, nem, nem érzem a jobb kezem,
bénán hever a szurkolói vonulástól,
gazdátlan rúzs ontja rá lemetélt
uszonyait a pirkadásnak,
kitüntetem címletekben a forradásokat, a reggeli papucscsoszogásod
se veszi el a kedvem,
nem, nem, nem, nem szeretem a mandarin pendülését
és azt sem, aki az események alakulására bízza
magát,
eleresztve különcségem, igenis jót tesz nekem,
ha ellendrukkerként gyűlölhetem a vérbőségben szenvedő szögbelövő
sakkpartiját.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-01-31 10:02:22
Utolsó módosítás ideje: 2022-01-31 10:02:22