Béke

Teszem a dolgom a lehető legjobban, ott ahol helyem van;
nem aggódom azon, amire nincs befolyásom;
abbahagytam a törődést azokkal, akik nem figyelnek rám;
magamon dolgozok, mert ez a legtöbb és a legjobb amit tehetek;
lassan de biztosan egyre erősebb leszek
azokon a helyeken, ahol ütéseket mértek rám;
felállok akkor is, ha már úgy érzem nincs több erőm, mert
több erőm van annál, amit tudok magamról;
ahol keveslem a változást, ott magam leszek az;
a figyelő csendeket mélyítem;
megkeresem mindenben a szépet és
megmondom neki, hol szép, - aztán elengedem szállni;
felülök a nevetés körhintáira ahányszor csak tehetem;
figyelek a belső pillanataimra,
- másokét még jobban igyekszem észrevenni;
jelentőségteljesen és szeretettel hallgatok meg mindent és mindenkit;
megfigyelem magamon mire van szükségem és megengedem magamnak ezeket;
megvárom, amíg megkérik mások, hogy segítsek rajtuk;
azzal örülök, aki örömmel örül velem bármikor;
a tökéletlenségeket jól és sokáig csodálom;
időt adok a gondolataimnak;
tiszteletet a testemnek;
lelassítom a lelkemet másokéhoz;
a szívemet a lépések után igazítom;
figyelek a levegő különböző illataira,
a csendre,
az elszólásokra,
a félig elindult érintésekre
nem csak másoknál, de saját esetemben is;
örülök a lélegzetvételnek és annak is, ha nem fáj semmi;
nem ütök, amikor megtehetném, csendben tovább állok;
és sokáig érzem kezem alatt a pokrócot a fűben
- egyedül -
azokban a nyáréjszakákban
amik még megadatnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-04-27 13:21:02
Utolsó módosítás ideje: 2022-04-27 13:44:09