Ki útjaiban...
Ki útjaiban világol, sötétíti az Egy Szobát, jelenléte hiátus jelenés.
Esze ép, csak néha szedi szét darabjaira szökőévente a ritka tavasz.
De mit ér az, aki mindenkinek tér, s ha játszik és ha bármivel,
és nem lesz béke, amíg nem lesz igaz, amíg nem jelenthet bármi vigaszt.
Nem mentség, hogyha egyszerűbb tudnál lenni, egyszerűbb lennél.
Nincs másik valóság, ami barátságos közhelyekbe burkol.
Akármerre mész, kavicsokba rúgsz ugyanazon a sima úton.
Részletekben nem hihetsz, törött embert nem vihetsz -
én valóban elhiszem, mert nekem is egyszerűbb köd kellene:
egy működő, átlátható rendszer, amibe senki nem bök bele.
De itt jól kipróbál, amit már mindenki más kipipált egyszer.
Sugárirányban dől rám belőled a veszélyes vegyszer.
Világokat tartok Hold-vállamon, mint egy fénylő bőrű mártír.
Sóhajom nem számít, de azért: lusta füvek fűszere, eressz be
nem mondani semmit, úgy világítani el szép világvége szádig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-06-20 15:59:59
Utolsó módosítás ideje: 2022-06-20 16:01:46
