Ki szeret ki?


Azt mondtam feladat.
Azt mondta: Feladtad.
Nem hiszel magadban.
Válság van.
Örökös hullámzó válság.
Elkésett az univerzum a felkéréssel.
Vagy túl hamar jött.
Hogy kevéssel beérje.

Én is fáradtnak érzem magam
minden reggel.
A délutáni alvásból felébredve is.
Kávézom,
nem cigarettázom.
Az alkohol jótékony hatását
a férjemen keresztül élvezem.
Oldva a streszt,
vérembe ívódik.
Minden aggódást leszerel,
mint jófocista az ellenfelet.
Olyan, mintha mi ketten,
örökké élnénk.
Tudom,
nem jó szöges drótkerítés mögött,
de kívül sem,
ha a lehetséges, tehetséges társak
mind mögötte játszanak.
Nem tudják,
hogy épp olyan rabok.
De fiatalon is voltak ilyen időszakok, hogy villantanom kell,
ha már költők közé keveredtem.
Úgy kell tennem,
mintha magam is az lennék.
Neked,
nem kell "villantanod" semmit.
Csak ami jól áll,
ami jól esik.
Én az előbb kaptam egy felkérést a Spanyolnáthába.
Bartók plusz Pilinszky plusz a "nevem" plusz címmel.

Még a feladatot is nehéz megértenem, nemhogy megírnom egy jeles,
ominózus művet,
vizuális költeményt szerkesztenem.
De idén,
legalább,
címet
nem nekem kell kitalálnom.
Ez a cím,
amit kaptam,
tetszik,
teret enged annak
ami vagyok.
Ami lehetnék.
Bartók ismert,
Pilinszky ismert.
Vezsenyi nem ismert.
Még.
Nem férfi.
Nő,
plusz nem leszbi,
nem zsidó,
és újkonzervatív magával,
de óliberális mással.
A kötelezőséget soha nem szerette. Semmiben.
A tekintélyeket is annyira tiszteli,
mint bárki más idegent.
Mint bármi más teremtményt.
Akit megszeret az lesz számára tekintély.
S akiből kiszeret,
bár ne tenné,
abból idegenebb lesz
az idegennél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-07-26 00:22:28
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-26 01:41:52