Ballada Vastagh Margóról



Már a nevem is, jajj, milyen rossz ómen                                            
Miért nem választott más nemzőt anyám?
Egy Keszegh  is lehetett volna Érden
kilencvenkettő március derekán.
Nem maradhatott rest számos hamburger,
és tették dolgukat a név, a gének,
bár évről évre szélesebb az ember:
a nők vastagon is lehetnek szépek.

Hinném, de nem hiszem, s mások sem teszik!
Zöldség és csirkemell, ez a menü ma.
Erős akaratom már el nem veszik,
kétszáz kalória csak a vacsora.
Nem bukom el többé, edzek, harcolok,
agyamat ellepik bikinis képek,
mormogom akkor is, ha én lefogyok:
a nők vastagon is lehetnek szépek.

Jelez a gyomor, már az éjfélt üti;
hangos korgással üzeni meg nekem:
van a hűtőben még egy tálca süti,
semmi baj nem lesz, ha mindet megeszem.
„Inkább elsején álljunk a dolognak”
- tizenöt éve e mondatból élek,
s fogcsikorgatva mantrázom magamnak:
a nők vastagon is lehetnek szépek.

Hercegem,  dús bájaim kritizálod,
még egy ilyen, és sörhasadra lépek!
Tudd, elsejéig emellett kiállok:
a nők vastagon is lehetnek szépek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-08-12 03:22:57
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-12 03:22:57