A verébcsapat röpte
Amennyire emlékszem, én mindig is voltam.
A dolgokra meg ráhagytam, hogy legyenek, ha akarnak.
És minden az enyém lett.
A gondolat egy verébcsapat röpte.
Ennyi kellett és rájöttem
mindenki úgy van, mint én,
mert mindenki ÉN van.
Ez örömmel töltött el: nem vagyok egyedül!
Nem én vagyok furcsa, a világ különleges.
Unalmas napjaimon olyan vagyok,
mint a verébcsapat a röpte nélkül.
Ebben van igazság.
Az igazságot is keresem még.
Hátha.
Olyan lehet, mint két alma.
Az egyik körte.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-11-25 00:31:39
Utolsó módosítás ideje: 2022-11-26 11:55:24
