még nem akarom

az ablakba(n) gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
néhány szirom az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek

az ablakba gyűrt időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
legszebb álmaim
simítanám ha karma
nem tépne mély sebet
közel az ég a jel fehér
elbújnom nem lehet

szobámban tartom túszul őt
az ablak mint acél kapu
visszhangozza: már múlt idő
hiába nem akarom

odakinn elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz a pirkadat
új napra fényt feszít
bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi

az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
nem szántja földbe azt
mi bennem megfakadt
letörli a port is majd
mivel a szél takart





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-01-24 18:40:00
Utolsó módosítás ideje: 2023-01-24 19:56:24