kanapé
hogy melyik kanapénk volt
már nem emlékszem tisztán
talán ezt hozta németből apu
a szürke kétszemélyes
rejtély
a trabiba hogyan fért be
egyszer újra is kárpitoztattuk
anyám csak a fenekével ült rá
a combjai lelógtak róla
mikor belezuhant
és kitört belőle a sírás
nekem is fájt
mégis döbbenten néztem
soha nem sajnáltam meg még ennyire
azelőtt
itt hagyott
magamra hagyott
zokogta
pedig tíz évvel korábban
kis híján agyonverte őt
mindez immár húsz éve történt
pár perccel azután
hogy apámat a padláson megtaláltam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: zEtna, XXIII/12
Feltöltés ideje: 2023-04-23 22:53:36
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-23 22:53:36
