Januári lakótelep

Lyukacsos hótakaró a tájon, a zöldért könyörgő
fák hézagos ujjai közt messzire látnék, de a határ
szürke karmok hasogatta fehérében előttem virít
a lakótelep, közvetlenül az orrom előtt, csodálom
a betontalpakon álló sokszínű faház-sort, amit
nem ronthat el hirtelen ár, ha gyorsan olvadna.
Ám a lényeg odabenn van,
ott tengődnek a táncoló fürtös testvérek milliói.
Nincs fűtés, a házban is tíz fok alatt, összebújnak
ezért, melegedni kell, mert magányosan megfagynának,
ahogy megfagynának a hőseik is, kik takaróként óvják
a belső zsongás melegét, de leváltják őket még időben,
ez a törvény. Anyának később úgyis lesz gondja mindenre.
Lesz méz jövőre is...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2022.01.06
Kötetben: Egy naptár képeihez (, 2022.12.15)
Feltöltés ideje: 2023-04-24 21:02:56
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-29 08:53:40