Ha a pokol befagy, akkor is veled maradok..






Ne félj, megjönnek a múzsák,

amikor a cserepek esőtől vizesek,

járásuk lágy lesz, ringó szép dallam,

hófehér csípők vékonyak, ducik.

Itt lesznek nálad vagy voltak pocsolyák,

kikben könnyebbültél ébredés után.

Amelyik háttal, azt keresd -én vagyok-,

mert ő is keresi a szavait hozzád.



Az egyetlen a rozsdabarna, aki szeret-rubin,

alkonyórán kis kifli leszek, csapzott szeretés,

nem kímél a fény, körbejár arcodon. Szeretem.

Vedd le a szemüveged – nevető ráncokat rajzolok,

mesélj, gyengéden akarlak.

A lélek az igaz, tudtam, hogy legrosszabb,

amit mondhattam, mert félelmed vak dühbe csapott át.



Menj, menj már! – suttogod.

Asszonyod leszek, ha átlépem a küszöböd.

Öregembert szeretnél a bónáival?

Elszoktál (szemérmesen) a nőktől – üvöltötted,

Isten áldjon, volt elég nő.

"Elfekszem a fűben", megleszek a magas bokrok

rám borulnak, talán senki nem talál,

szavam döccen, gomboltam zöld ruhám.

Rózsák, csendek, forró hajnalok.

Kérdőjelként tekeredj körém.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-11-02 12:55:47
Utolsó módosítás ideje: 2023-11-02 13:01:32