Egy nap

Mintha össze volna ragasztva
egyetlen hosszú nappá az élet.
Elképzeltem, hogy reggel van még,
és van idő átgondolni, mi legyen
velem, meghaljak-e vagy éljek.

Felöltözöm, és elmegyek hazulról,
mintha lenne dolgom, az utcákat
összesétálják a lábaim, végül
majdnem vonatra szállok,
s ha jó estéttel köszönnek rám,
elcsodálkozom, és a jó reggelt
szinte magától csúszik ki a számon.

Ide betérek, hátha várnak,
és igen, úgy koccannak össze
itt a poharak, a biliárdasztalon
a golyók, mint szerelmesek
szívében az örökmozgó molekulák,
egymás szavába vágnak a költők,
és mindegyik a maga versét
szavalja az éjszakában.

Úristen, éjszaka? Már az is eljött?
Eljött, persze, de nem úgy, ahogy
elképzelitek. Nem olyan sötét,
de hosszabb, s mire végképp
elunnád, levetítik életed
rendezői változatát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 2024/4.
Feltöltés ideje: 2024-04-05 15:34:41
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-05 15:34:41