PÜSPÖKFALAT


Nem látom a kezem, nem találom
a szám.
Jól jönne egy kis kenőolaj.
A kasszánál Horváth Jani barátom áll és kaszál.
Kiszállok, mondom, mert ez az a teszt, amivel hahotázni lehet.
De hiába kérlelem az eget,
éber a kilincs, amit azok a hozzátartozók nyomkodnak,
akik éjjelente szalmaszálakat pörgetnek.
Hogy késsel vagy labdaccsal hámozzuk meg az almát, az most lényegtelen.
A katakombák úgyis elrejtik a malasztot,
ami piszkos vizeken evez.
Köpetet köpetért ki ad, hangzik fel ekkor a nászinduló.
Horváth Jani barátom ledobja a kaszáját és már rohan
is, hogy a kristályvíz-detonátort megszerezze.
Szapora pulzusa lebirkózza a füleket, amik egy mecénásból állnak ki.
Így fest egy jogosítvány, ami fennakad a címleteken.
S oly messze még az avanzsáló, - Horváth Jani barátom ezt ösztönösen sejti,
de lehet pakolgatni a feneketlen dűnéket.
Mégis, talán épp a kedvező elbírálásban reménykedve, Horváth Jani barátom ecsetet ragad
és megfesti az öreg tárnát.
A gyönyörű képet szemlélve próbálom kitalálni, hogy a régmúlt időkben
kettőnk közül vajon melyikünk lehetett a püspök.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-10 15:25:02
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-10 15:25:02