Leltárhiány

Hozzávalók? A vershez?
Sok könyv. Sok év élet-börtön.
Tudni, hogy nincs múlt,
és nincs múltabb,
hogy ami volt: van.

Ámulatlanul emlékezz
magadra: most is az vagy,
ki sziklákat tapint, akárha
ködöt, fázik, de sálja nincs,
és kesztyűt nem húz soha.

Titkok szolgálnak neki,
csapdáikból kiszabadítja
a válaszokat. Olykor
nekimámorodik, és
manifesztumot ír, de
összetépi, mielőtt
kiszögezné a falra.

Néha türelmét vesztő
zarándok, aki a terhét
dühödten a földre dobja,
máskor türelmes serpa,
aki a másikét is
a vállára kapja.

Láztalanság gyötri,
forró borogatásra vágyik,
szétszórja fényét, akiket
teremtett, azokra,
hogy mikor magába
roskad, visszakapja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ESŐ, 2024/1.
Feltöltés ideje: 2024-04-12 21:47:53
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-12 21:47:53