Vezsenyi Ildikó : Énekek énnékem


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 13 perce
Filip Tamás 29 perce
Mórotz Krisztina 1 órája
DOKK_FAQ 1 órája
Metz Olga Sára 1 órája
Bara Anna 2 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Tímea Lantos 4 órája
Szilasi Katalin 13 órája
Misinszki Hanna 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 15 órája
Bátai Tibor 16 órája
Paál Marcell 17 órája
Serfőző Attila 18 órája
Ocsovai Ferenc 21 órája
Tóth Gabriella 22 órája
Kiss-Teleki Rita 22 órája
Valyon László 22 órája
Tamási József 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 8 órája
Bátai Tibor 13 órája
az utolsó alma 13 órája
nélküled 15 órája
Az amazonok rejtett zugai 19 órája
Baltazar 21 órája
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Metz-Művek 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vezsenyi Ildikó
Énekek énnékem

Én nem az alkotásban, az írásban, hanem a szeretetben éreztem meg először ISTENT, s vele a teremtést magát. Úgy, mint a jelen történéseit. Aminek tudatosan, vagy tudattalanul vagyunk a részesei.
De hogy folyton-folyvást részesei vagyunk, a biztos.
A verseinket a teremtés részeként írjuk, így leszünk általuk Isten legkisebb harmonikusa.
Vagy mondhatnám magunkat metaforának is.


Csak hagyom, hogy vezesse ujjaim,
vezesse szívemet
az isteni lelkület.
Írom ezt A Tanár úr legutóbbi Spanyolnátha cikkére válaszolva, magamnak.
Mert az írás tanulása után, már Istent és magamat is tanulom.
Egyelőre csak visszaközelíteni próbálok mindkettőhöz, mint ahogy keresni szoktam elveszettnek hitt dolgokat.
Ott, ahol utoljára láttam vagy találkoztam vele.
Mi, emberek, nem istenek vagyunk-e, vagy az isteni teremtés passzív elszenvedői.  Az ember gyermeke is ember.
De ember teremti-e az embert?
Anyánké, apánké leszünk-e, mikor  megfoganunk?
Anyáink felelősséget hárító Máriák.
Apáink befolyásolható Józsefek.
Csak Isten tökéletes. Mi lecsúszott isten-gyermekek, testben, térben és időben létezünk - szándékosan nem írom, hogy élünk - ilyetén  nem vagyunk, nem is lehetünk tökéletesek.
A hazugság vírusa elszaporodott bennünk, s romlandóvá tett.  Előbb vagy utóbb történnie kellett  valaminek, ami kiszakított bennünket Isten kegyelméből, hogy aki akar, visszavágyhasson oda. És, ha közel kerülünk Istenhez, vagy megcsap bennünket a tökéletesség  és a legyőzhetetlenség szele,
vagy egy porszem, jelentéktelen kicsinysége
fészkel be szívünkbe, s rögtön meg van a baj.

Tanúsíthatom ezt, mert velem megtörtént, s túl erőteljes volt és túl sokáig tartott ahhoz, hogy feledhetném, hogy figyelmen kívül hagyhatnám, vagy hallgatni  tudnék róla. Sőt, kötelességemnek érzem beszélni erről.
Ezért kapcsolódott össze Isten jelenléte az írással az életemben.
Ez az élmény volt az, amit anyukám nem tudott megadni nekem, és halála elött vallotta be, sajnálta, hogy nem tudott.
Mert ő nekem istenfélelmet szeretett volna átadni, mint amit vesszővel vertek papok gyermekek tenyerecskéibe, körmöcskéibe, s nem Isten szeretetét továbbították kis fejek gyöngéd simogatásaként, amit így anyukám is alig érezhetett. Isten tudja, miért. Talán mert félárvaként fél gondviselést kapott, ezért kellett a sorsát a maga kezébe vennie.
S ehhez szegődött társul Apukámhoz.
Én mint gyermekük kudarcot vallottam.
Mint feleség kudarcot vallottam, mint népművelő kudarcot vallottam, mint vállalkozó kudarcot vallottam, mint anya kudarcot vallottam, mint nagyszülő kudarcot vallok.
Mint szerető kudarcot vallottam.
Mint író, mint költő, mint ember, kudarcot vallottam.
Nagyon nagy szükségem van hát Isten kegyelmére.
És most kapar a torkom, nem tudok aludni, ég és száraz a szemem, mert nem tudok sírni sem, de ha mégis elaludnék nagy nehezen, úgy horkolnék, mint akiben még nagyon sok mondanivaló maradt.

Ez csupán egy tartalomjegyzék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-13 00:08:58
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-13 00:08:58


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 13:35   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-02 13:20   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 12:47   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:38   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 12:11   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 12:10   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:08   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 12:05   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 11:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György No. 22.