Vezsenyi Ildikó : Énekek énnékem

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38776 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
Tóth János Janus: űrsisak ispánokkal
Tóth János Janus: Májusi csend
Valyon László: Ballada a legszebbről
Kiss-Teleki Rita: így egész
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 12 órája
Serfőző Attila 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Pataki Lili 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Farkas György 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Debreczeny GYörgy 7 napja
Albert Zsolt 8 napja
Cservinka Dávid 8 napja
Csurgay Kristóf 8 napja
Markovics Anita 9 napja
Filip Tamás 9 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
Vadas Tibor 10 napja
Vezsenyi Ildikó 12 napja
Valyon László 15 napja
FRISS NAPLÓK

 fiaiéi 48 perce
Bátai Tibor 58 perce
Gyurcsi 5 órája
az univerzum szélén 5 órája
Hetedíziglen 10 órája
Janus naplója 12 órája
A vádlottak padján 14 órája
hexameter2 3 napja
törmelék 4 napja
Minimal Planet 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Jószándékú párbeszélgetés 5 napja
nélküled 5 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 5 napja
négysorosok 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vezsenyi Ildikó
Énekek énnékem

Én nem az alkotásban, az írásban, hanem a szeretetben éreztem meg először ISTENT, s vele a teremtést magát. Úgy, mint a jelen történéseit. Aminek tudatosan, vagy tudattalanul vagyunk a részesei.
De hogy folyton-folyvást részesei vagyunk, a biztos.
A verseinket a teremtés részeként írjuk, így leszünk általuk Isten legkisebb harmonikusa.
Vagy mondhatnám magunkat metaforának is.


Csak hagyom, hogy vezesse ujjaim,
vezesse szívemet
az isteni lelkület.
Írom ezt A Tanár úr legutóbbi Spanyolnátha cikkére válaszolva, magamnak.
Mert az írás tanulása után, már Istent és magamat is tanulom.
Egyelőre csak visszaközelíteni próbálok mindkettőhöz, mint ahogy keresni szoktam elveszettnek hitt dolgokat.
Ott, ahol utoljára láttam vagy találkoztam vele.
Mi, emberek, nem istenek vagyunk-e, vagy az isteni teremtés passzív elszenvedői.  Az ember gyermeke is ember.
De ember teremti-e az embert?
Anyánké, apánké leszünk-e, mikor  megfoganunk?
Anyáink felelősséget hárító Máriák.
Apáink befolyásolható Józsefek.
Csak Isten tökéletes. Mi lecsúszott isten-gyermekek, testben, térben és időben létezünk - szándékosan nem írom, hogy élünk - ilyetén  nem vagyunk, nem is lehetünk tökéletesek.
A hazugság vírusa elszaporodott bennünk, s romlandóvá tett.  Előbb vagy utóbb történnie kellett  valaminek, ami kiszakított bennünket Isten kegyelméből, hogy aki akar, visszavágyhasson oda. És, ha közel kerülünk Istenhez, vagy megcsap bennünket a tökéletesség  és a legyőzhetetlenség szele,
vagy egy porszem, jelentéktelen kicsinysége
fészkel be szívünkbe, s rögtön meg van a baj.

Tanúsíthatom ezt, mert velem megtörtént, s túl erőteljes volt és túl sokáig tartott ahhoz, hogy feledhetném, hogy figyelmen kívül hagyhatnám, vagy hallgatni  tudnék róla. Sőt, kötelességemnek érzem beszélni erről.
Ezért kapcsolódott össze Isten jelenléte az írással az életemben.
Ez az élmény volt az, amit anyukám nem tudott megadni nekem, és halála elött vallotta be, sajnálta, hogy nem tudott.
Mert ő nekem istenfélelmet szeretett volna átadni, mint amit vesszővel vertek papok gyermekek tenyerecskéibe, körmöcskéibe, s nem Isten szeretetét továbbították kis fejek gyöngéd simogatásaként, amit így anyukám is alig érezhetett. Isten tudja, miért. Talán mert félárvaként fél gondviselést kapott, ezért kellett a sorsát a maga kezébe vennie.
S ehhez szegődött társul Apukámhoz.
Én mint gyermekük kudarcot vallottam.
Mint feleség kudarcot vallottam, mint népművelő kudarcot vallottam, mint vállalkozó kudarcot vallottam, mint anya kudarcot vallottam, mint nagyszülő kudarcot vallok.
Mint szerető kudarcot vallottam.
Mint író, mint költő, mint ember, kudarcot vallottam.
Nagyon nagy szükségem van hát Isten kegyelmére.
És most kapar a torkom, nem tudok aludni, ég és száraz a szemem, mert nem tudok sírni sem, de ha mégis elaludnék nagy nehezen, úgy horkolnék, mint akiben még nagyon sok mondanivaló maradt.

Ez csupán egy tartalomjegyzék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-13 00:08:58
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-13 00:08:58


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-05-30 22:27   Napló: fiaiéi
2024-05-30 22:21   Napló: fiaiéi
2024-05-30 22:17   Napló: Bátai Tibor
2024-05-30 22:11   Napló: fiaiéi
2024-05-30 20:56   Napló: fiaiéi
2024-05-30 20:53   Napló: fiaiéi
2024-05-30 17:45   Napló: Gyurcsi
2024-05-30 17:29   Napló: az univerzum szélén
2024-05-30 11:16   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-05-30 10:59   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus