Ballada a legszebbről

Látni akartam én eget és földet
A csodáidat csodálni nagyvilág
Elolvastam sok míves régi könyvet
Hajtott a tudásvágy és kíváncsiság
Vonzott a mély a messzeség magasság
Hűs barlangokban kúsztam egyre lejjebb
Sziklás bérceken másztam égig s feljebb
Mindenütt kerestem mi legszebb lehet
De nem találtam én sehol se szebbet
      Mint egy ujját szopva alvó kisgyerek

Hol Isten s ember szépséget alkotott
Bejártam számtalan gyönyörű helyet
Róma Velence Firenze megfogott
Szintúgy a Parthenón is Athén felett
S mint a mérműves kőcsipkés templomok
Folytatnám tovább így ám de nem tudom
Mert e balladában nincs elég sorom
Hisz emlékem és élményem rengeteg
Ámbár úgysincs szebb hiába sorolom
      Mint egy ujját szopva alvó kisgyerek

Rám hagyott apám egy tükrös távcsövet
Éjszakákon át kémleltem az eget
Végigpásztáztam az egész égövet
Tudom milyenek Holdon a kráterek
A Göncölszekér-rúd és a kerekek
S bár a Tejút nem a világmindenség
Noha gyönyörű fenn a csillagos ég
Mondhatom hisz néztem éppen eleget
Szebbet nem találtam az űrben se még
      Mint egy ujját szopva alvó kisgyerek

Ajánlás

Herceg mást hidd el nem mondhatok neked
Gyűjthetsz szobrot festményt régiségeket
Ezeregy éjszakán hallhatsz új mesét
Lehet lovad ebed akár háremed
Majd arany koporsód ha elér a vég
Más a legszebb égen-földön nem lehet
      Legszebb a békésen alvó gyermeked





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-05-12 08:59:29
Utolsó módosítás ideje: 2024-05-13 19:27:56