pók a falon
rizikós nappalok
és alsógatyás éjszakák
rohannak el mellettem
szüttyögök a semmin
fejem tele füstgőzös gondolatokkal
elnagyolt tervekkel
a pisai ferde tornyot
egyenesnek képzelem
az egyenest ferdítem
agyam csavaros labirintusában
tekeredik az összes szó
amit megtanultam
hogyan adjam el magam
lassan átlátszóvá válok
pedig tejüvegnek lenni
annyira kedvező
a széljárás ha vihart kavarok
magam körül
arra figyelnek
a tétovákat keresem
könnyen lehet vezetni őket
tévútjaim hálójába gabalyodnak
kiszáradt húsukat elszopogatom
a magam módján
ahogy mindig is megszoktam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-10-07 15:08:17
Utolsó módosítás ideje: 2024-10-07 15:08:17
