Ráismerés
Az éj nagy, álmos, furcsa város.
Utcái egymásban úsznak
lassan, fuldokolva.
És akik lakják, nem tudják,
merre induljanak, ha el
akarnak tévedni benne.
Félnek, hogy nem fog sikerülni,
és pont oda jutnak, ahova nem
akartak. Hát inkább csak
elképzelik, s ez oly
könnyűvé teszi őket, mint
a böjttel érkező szédület.
Gurul a Hold, egy ismeretlen
csillagkép levágott feje.
Kezek kapnak utána, de
nem érik el.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Kortárs, 2024/6.
Feltöltés ideje: 2024-11-24 19:20:32
Utolsó módosítás ideje: 2024-11-24 19:20:32
