Napjaim lapozom.
Áthúzott sorok, szamárfülek.
Fekete kontúros, szikár betűk.
Színesbe fordulna épp a szöveg,
de összefolyik a sárga, a kék,
és lecsorog, ahogy eső-
patakok mossák az ablak üvegét.
Mintha sírna valaki a belső
szobában, ahová száműzte magát.
Maszatos arcára
szürke barázdát
mázol az egykedvű idő.
