Mesehármas

Erdő közepében
Szarvaskirály háza.
Szép Ilonka látta
s magának kívánta.
Takarított, mosott.
Mosolyának csendjét
mindenkire szórta,
Szarvaskirály fejét
az ölébe vonta.

Kipattant a tűzből
aprócska legényke.
Tipegett, topogott,
végül táncba fogott.
Olyan szépen járta,
mindenki zokogott.
Szarvaskirály bogja
tovább tornyosodott.
Szép Ilonka kendőt
kötött, álomszépnek
látta, s kifejtette
szépen: Ilyen legény
mesékben él. Félig
ember, félig isten!

És a csillag
felragyogott,
Szarvaskirály
háza forgott,
emelte az égre
Szép Ilonka
reménységét:
Sose legyen vége!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-05-07 12:54:57
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-07 12:54:57