Fényt hoz, színt visz el

Kollektív tudatra ébredtünk.
Mindenki választhatott: vagy
csatlakozik, vagy kivonja magát
a közös én alól elvesztve mindazt,
amit generációk hagytak ránk.

A maradók öröksége gyarapszik.
A jövő gesztenyéje kaparva van,
a többi sors kívül áll az érdek
hatáskörén, érinthetetlenné
alacsonyítva a rendkívüliséget.

Követni kell. Követni eszköz,
a sorminta nem változhat,
hiszen az eltérő színek, formák
pontot vonnak le az egyéni értékelésnél.
És a bizottság sosem döntésképtelen!

A cimkék futószalagról lobognak
a lányok haján, pántlikás legények
magasztalják ízét a gyümölcsnek,
amit a szánkba rágnak: az éremnek
már nincs két oldala!

Más szemszögből látni a világot
nem megengedett többé. Ha
maradni akarsz, a kijelölt helyeden
maradsz. Ülő, vagy álló hely,
ők döntik el. A státuszod adott,

és addig stabil, amig a felmutatott
tábla szerint cselekszel. Nevess!
Sírj! Szeress! Utálj! -kérésük szerint,
hiszen ez nem parancs, nem utasítás,
ez a közös érdek, a Mi érdekünk.

Így lehetsz büszke minta az utánad
maradók előtt, így lehetsz stabil
pontja az egyenes útnak, fény az
éjszakában, lopott tűz az istenek között,
igaz harcos az égi háborúban,

villám – mennydörgés- és csapás
minden Én fölött.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-28 18:32:15
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-28 19:39:07