Fentről


a föld bőre a rét
a rét dísze a virág
a virágok a levelek a fák
és amit még szépnek mondunk
már nem látszottak a magasból
nem hallatszott fel
kiáltás nevetés sem

hiába hívtál hiába szólítottál
száz kérő szóval
valahol elült a hangod
szétfoszlott mosolyod
és arcod vonásait is kisimította
a messzeség

fentről sok torony magasából
beláttam a tájat
a fejlődés rendje kitárulkozott
megszűnt fejlődés megszűnt rend lenni
az események meghatározott sorrendben
követték egymást
a lehetőségeken belül
a múltból a jelenbe

fentről minden érthető volt
a cselekedeteink
kampós bogáncs szálaival
felismerhetetlenné kuszálódott
kibogozhatatlanná gabalyodott
kapcsolataink
egymáshoz vonzásunk
egymástól taszításunk
a szerelem a vallás
az ezer évek óta ismételt mondataink
a mozdulatok amelyeket megtanultunk
a szavak
bár jól ritkán mondtunk
néha egyet

először még bátortalanul
csak magunk elé suttogtuk őket
ó élet  élet
jaj halál  halál
körülkémlelve riadtan
hallotta-e valaki
és szól-e ellene
míg izzadt tenyérrel hiába vártunk
pajkos csönd-suttyók elcsenték szavaink
színes buborékok pattantak a semmibe
hát elismételtük őket bátrabban
levélrezdítő hangosabban
ó élet  élet
jaj halál  halál

de nem szólt ránk senki
bolond gyermek ne játssz a szavakkal
hiszen elég egy pillanat
és törpévé varázsolnak
égigérő erdőikben
nem tudod majd
hol kezdődnek
hol érnek véget ágaik
így hát pattanásig feszült tüdővel
világgá kiáltottuk őket

ó élet  élet
jaj halál  halál






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-02 06:31:11
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-02 06:31:11