Középső szoba


Fejét a falnak támasztva aludt.
Mindig csak
egy szusszanásnyit.

Én a nyitott ablak alatt
a tárt ajtóval szemben
ültem a huzatban.

Úgy néztem tátott száját,
ahogy az ember
a sírgödröt nézi.

A halál, igen,
a halál is ilyen lehet:
mély, néma üreg.

Nagyapám a középső,
ablaktalan szobában
feküdt kiterítve –
mondták, félve a halált.

Képzeletemben,
hosszú asztalon
selyemvirágok
szomjazták a fényt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-08 19:05:43
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-08 19:05:43