Foszladék

FOSZLADÉK

Most az Isten engem nem nagyon szeret
Pedig jó lenne örülni valaminek
Hiába minden fohász és ima
Hogy egy kis testi jólét kellene
Mert íztelen az étel
Fogaim közt csak forog a falat
Bolond mérlegem napra nap mást mutat
Míg a zsigereimben itt a lengőbordáim alatt
Oktalan félelmek aggodalmak faragatlan
Súlyos gránit tömbjei korognak
Őrölnek csikorognak csiszolódnak
S kísérteteim halk huhogását hallom
Csontvezetéssel
Hófehér lebegő lepedőik
Sarkfény függönnyé dermednek a fagyban
Sejtelmesek rongyosak szakadtak
Eltűnt tűt keresek
Egy kozmikus szénakazalban
Egymagam
Míg a szuffiták alatt fut ez a megíratlan
Monodráma
Könnyes bohóctréfa
Tragikus commédia dell’ arte
Enyém a címszerep
Kóválygó töklámpás bolyong
Ködös hideg a lámpaláz kiráz
Démonaim egyre fújják
Az éjszakák gyászfekete szappanbuborékját
Mely csak a hajnali rigók szavára vagy a
Kakasok rikoltó szavára rebben pukkan el

A délelőtt egy tompa dob
Ajzott íj az este
Tenger-sós verejték
Nedves bőr szárad a napon
Olyan szűk lett nem férek bele
Hátgerincem húrideg
A zsibbadt bendzsó zsong zsibong
Vagy mandolin dalol
Durva dúr kacaj
Moll eol sikoly

A malomkőnek szárnya nő
A malomkő repül repül
Mint olajütőben mállik szét a lelkem

Testem doboz
Belül egy fényes sztaniol
Nem ázik át
Nagyon vékony
Vigyázzatok nagyon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-17 10:28:25
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-17 10:28:25