A sáska-út
A nép már ment a sáska-út jövőbe,
bár öklét rázta a próféta még,
bár szava hullt, kőnél százszor keményebb.
Csalta a nyájat csaló messzeség.
A gőg-király hitte: csak egy jelen van,
parázna léttel, rút, szemforgató
szolgákkal, trónnál tolvaj cimborákkal,
s csak ez lehet az egyetlen való.
A próféta tudta: olykor hiába
minden, igazra nem hallgat a nép,
s ölelkezik a sok-sok birkafejben
csáb-aranyfény s egyiptomi sötét.
A próféta leült. Eltűnt a nép már:
kemény igaz-szót mind-mind otthagyott,
s míg gyűlt a könny a próféta szemében,
fent egy elárult csillag ragyogott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 1999/4
Kötetben: KLÁRIS ANTOLÓGIA '99 (BUDAPEST, 1999)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó
