Villámnál fényesebb jelenlét

Emlékszik ránk a tenger.
Itt volt a gyékény,
ott a naptej.
Forró lépteinket
megszenteli a part:
mindig egymáshoz vezessenek.

Rákok őrzik a mólót,
az öntudatlan mentőöveket.
A villámnál fényesebb
jelenlét megmarad,
a kék bálnákról minden
szigony visszapattan.

Megyünk haza, és nem
tudjuk lemosni
magunkról a tengert,
hűlt helyünk ott úszik benne.
Indulnunk kell,
fölnézünk erkélyünkre:
ahol szeretkeztünk,
most mások ülnek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannon Tükör, 2025/3.
Feltöltés ideje: 2025-10-07 21:47:27
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-07 21:47:27