Csak egyszer még
valami kék derűt
szememnek barna
bánatába.
Mert ma oly sötét
a föld, az ég,
egymás kezét
kereső, vaksin
tántorgók világa.
Pedig a szemtől
a lélekig (már ha van)
olyan rövid az út.
Talán a kép s a képzelet
egyszer majd összefut.
Én már felnőttem rég,
s igaz meséket várok,
mielőtt elnyel a vég-
telen, közös, nagy árok.
