Gazdagságunk idején
mikor tálamra tette
visítva toltam el kezét
füstös és rossz ízű
a paprikás krumplimon
látni sem bírom
aztán aratáskor
a korán kelés
vagy féktelen
nyargalásaim miatt
befaltam mind a legjavát
hogy Papának alig maradt
( az volt az utolsó
füstön pirult )
messze még december
mondta nevetve
majd fényes kaszáját
napestig legyezte
a búzatár
kabócáin
és később is hiába várta decembert
a szűk idők bármennyi farkasa
nekem akkor is szép volt a tél
most is látom
az asztagon ülő reményeket
ahogy nyújtóznak este az
ég felé
s ahogy méred a jót
bőven
szeretve
hogy mindenből jusson
elég
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-10-26 12:31:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-27 18:59:24
