Örökzöd nadrág

örökzöld nadrág
(Camille Corot : Orfeusz kivezeti Eurüdikét az alvilágból 1861)

                                         ( higgy magadban, mert az
                                                Istenekben nem lehet)

mit percekből megfon az idő örök-varkocsban marad
ezred év óta fut a nyár ahogyan medrében víz szalad
akit itt Orfeusznak neveztek ―  ihletett férfi ő
vágyai édes tárgya: Eurüdike ― ; egy esendő nő

ponyva. kényes lektűr ronggyá olvasott felkevert kaland
őszintén? nem látok benne mást csak őszt múló zivatart
hiába borong szívükben vágy és mélyülő érzelem
alig sajátjuk így ahogy én mindezt újra képzelem

történelmük alig ha van ―; szimpla banális végzetük
itt kő kövön majd nem marad de megmutatja lényegük
a szövetség ―; mert a végzetet elfogadni nem lehet!

higgy magadban s benne mert ez ad erőt neki és neked
semmi új csak az erdő és benne újak a zsenge fák
új ifjakká ért lelkek ―; új tomporok s rajtuk új nadrág!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: EZREDVÉG, 2025/6
Feltöltés ideje: 2025-11-07 15:40:58
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-07 15:40:58