A jó tördelés ösvény, amelyről tilos letérned, ha ki akarsz keveredni a rengetegből. Esélyed sem marad, ha nem a szabályként előírt pályát futod be. A jó tördelés könnyen emészthető, olyannyira, hogy meg sem kell rágni. A jó tördelés útjelző fény a sztrádán vagy még inkább automata kormány egy limóban. Esélyt sem ad eltérésre a helyes iránytól, meghagyja mégis hitében a sofőrt, hogy ő vezet. A jó tördelés esztétikus látványt nyújt, a vers mindig elegáns Chanel-kosztümje. Prófétája szabálytisztelő és szigorú. Elismeri versképző elemnek a belső ritmust, csak éppen teljességgel érzéketlen rá. Betéve tudja a leckét a szabad versről, ám a gyakorlatban hallani sem akar róla. Ha ismeretlenül megkínálnák kézirataikkal, Bukowski szemérmetlenül hosszú mondatokkal váltakozó egyszavas sorai láttán sértetten fintorogna, és habozás nélkül teremtené le Whitmant, miért nem margótól margóig fut a szöveg. A jó tördelés a végső magyarázat, hogy szószólója miért nem próbál soha a versbe sűrített psziché mélyére hatolni. Ha elfogadod, a jó tördelés ösvényén díszlépésben veszel bele a legsűrűbb rengetegbe.