Fél tehenet se
Vót eccer, hon nem vót, vót eccer egy kis falu, s annak egy kis lakossága, s azok közt egy mészáross, ki csak mészárolgatott egész álltó napokot, csak nyúzott, csak darabolt, csak kimért. Merhogy enni kell mindenkinek.
No, eccer ócsón vett egy tehenet, gondolta, majcsak lemészárolja azt es, oszt joól kiméri, oszt joól meggazdul belüle. Úgy es vót. Letaglózta a tehenet, felhúzta a magosba, oszt lehúzta rulla a ruváját. Szétszabdalta, lett es abbul fej, nyak, tarja, rostéllyos, hátszin, vesepecsennye, fartő, csipő es meg hamis es, fejér, meg fetekepecsennye, felsál, meg gyijó, szegy, meg lapocka, uszály, meg lábszár es, ahogy mán csak illik. Szépen kipakkolta a székibe, oszt várta a vevőket, kikbül meggazduljon. Node nem gyüttek azok egy se. Hogy mér nem? Hát képzejjék, a falu bírája kikütte űköt az erdőre meg a rétre regveli harmatot gyűtteni, de annyit, hogy hordót es vittek magukval. Megbetegedett a leánkája a bírónak, s egy talján orvosdoktor, bizonyos Matteusz Colpa ajálotta néki eztet a gyógymódot, kinek mán egy esetbe sikere vót véle felső és alsódöbrögi Döbröghy Döme uraságnál.
No, nem vót mit tenni, reábedesedett a sok hús a mészárosra, mer nem vót nép, ki elvigye tülle, hát odavetette a kutyáknak az egészet, felszedelőszködött, oszt dühibe elment a bíróho, hogy mesterségét eléje letegye. Dehogy hagyta a bíró, hogy egy ilyen joó mészáros elmennyen a falubul, mikor étetni kell majd azt a sok hülét, kik ha visszagyönnek eccer s hozzák néki a regveli harmatot. Öszveszólította hát az emberejit, a képviselőket, oszt kiókumlálták a megódást. Eztán a mészáros köteles legyen eccerre csak fél tehenet vágni egy héten, a másik felét majd a másik héten vágja le. Így hús es lesz a székbe, meg vevő es lesz elegendő, s megtelik majd minden bendő.
No, meghallván eztet a boloncságot, világgá futott a mészáros. Még tán most es futna, de tanált egy más falut, óta mán nálluk lakik s mészárol. Igaz, a legnagyobb állat a kecske vót, mit levágott, tehenhe hezzá se nyúlt itten, oly kevessen lakják a falut, de azért megvan ű es, meg a széke es. Elmesélte a történetit, hát híre es ment annak, oszt azóta mongyák az okosabb magyarok a kissébb nagyon hülékre, hogy:
„Fél tehenet se ér az esze.”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-15 14:26:41
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-15 14:50:09
