A forradalmakról és a lélekről… válaszféle (?) Tőzsér Árpádnak

mi megtanultuk a leckét – mondta egy magasrangú (ma mi a magas és
ma mi a rang?) politikus – mi nem álltunk volna ellent, mint a szomszéd
ország elnöke, s azt javasoltuk volna, ha bennünket megkérdeznek erről,
az ellenállásnak semmi értelme (kővetők lettek belőlünk tehát (?)!)…
a forradalmakról ennyit… lehetne még ragozni ezt a témát, de igazi
forradalom már egyáltalán nem lehetséges 56 és 68 után sehol
(legalább is a mi szemszögünkből?) hiszen halott hegyekben áll a kő
amit „vethetnénk”, és aki utat épít (vagy építtet?) az hasonlatos lett ahhoz,
aki utat bont mert minden építéshez bontani kell(lene?) előtte, csakhogy
ehhez bátoraknak is illenék lenni, nem nyulaknak Margit szigetén, s nem
elégedni meg annyival, hogy pénz lesz a szarból is, és nem elégedni meg
annyival, hogy van fű, táp, káposztatorzsa és esetleg egy-egy nyúllány
az önkéntes ketrecünkben (?), és hogy az útépítést senki sem kéri
rajtunk számon, azt abba is hagyjuk rendszeresen… bizony, forradalomról
beszélni manapság annyi, mint zabot hegyezni vagy épp bukfencet vetni
a frissen felboronált fekete földbe – semmi értelme ennek,
csak a „hidrogénbomba és társadalombiztos bunker” építésének…
beszéljünk hát inkább a lélekről (?) ha már a címben is ez szerepel:
mert mi is a lélek, kedves testvéreim az Úrban (?), mi is az, ami
mindenek fölöttivé teszi (?) vagy tenné (?), ha mi magunk nem
taposnánk le folyton a cipőnk talpa alá, s nem nyomnánk szét
élvezettel akár egy férget (?) ? 21 gramm – mondják az ezotériára
hajlamosak, de abba nem gondolnak bele, ha a léleknek súlya van,
akkor nyolcmilliárd ember lelke 168 000 000 kilogrammnak megfelelő
súlyt képviselne, ami 1 680 000 mázsa, azaz 168 000 tonna, ami
sokkalta több, mint az a „tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér”.

ekkora súly már bármit elsodorhatna, elég lenne tehát az emberek
lelke ahhoz, hogy a bennük lakozó szabadságvágy maga alá gyűrje
a zsarnokságot, az illiberalizmust, az antidemokráciát, a hatalmat (?)?
elég bizony, merthogy csak maréknyi ember tartja fenn a rend(?)szert
képező államot, és az államapparátusban dolgozók LÉLEKSÚLYA is
sokkalta nagyobb a főnökeik léleksúlyánál… miért (?)? miért hallgat
mégis a „mélység”, s csak rezignáltan figyeli, mit fecseg a felszínen
lebzselő maréknyi milliárdosok csoportja(?)? Csak nem lettünk betegek?
Lélekben megtörtek, vagy igénytelenek, vagy hányavetik (már megint
ez a „vetés” bukkan elő?) vagy csak konformisták, vagy csak bátoratlanok,
vagy csak félősek, beszariak, akik inkább tartanak fehér zászlót a
fejük fölé, mintsem a nemzeti lobogót emelnék magasra akkor is, ha
leszoktatták arról, hogy kokárdát viseljenek március idusán – mára
csak a tévében hallgatjuk meg a poloskázást, meg a nagy húsvéti
takarítás rémálmát (?).
Közben bontunk egy vörös csillagos hejnekent, mert „hej, nekem” az jár!
Pont.

(A vers Tőzsér Árpád: A forradalomról és a lélekről faggatják című versére reagál.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-16 09:47:10
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-16 09:47:10