Korán
a vállam miatt korán keltem
a konyhafalon lógó keresztre
épp rásütött a hajnali nap fénye
vörösre izzítva fel a fém anyagát
valamikor szent volt ez a tárgy
egy magát sámánnak is képzelő
ember nyakában lógott ám amikor
a zsanérja eltört értéktelenné vált
így került hozzám megragasztottam
belül üres ugyan most nincs ereklyém
de elfér a székely himnusz meg a
háziáldás között és szépen is mutat
szóval vörösre izzította fel a napfény
a keresztet ahogy a hitünket is kéne
és észrevettem minél erősebb a kereszt
fénye az árnyéka is a falon erősebb lesz
fény és árnyék szent és profán az ember
ha korán kel ilyeneket talál persze csak
akkor ha már az álomtól szabadult
elméjét hagyja csapongani a látványtól
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-04 14:11:55
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-04 14:11:55
