Múlt Tudója

a történelem olyan
mint a homok,
nem tudod a markodban tartani
kifolyik az ujjaid között.

ez a homok nem őriz meg semmit,
csak a szél emlékszik
arra is rosszul.

ezért vagyok én,
megjegyzem a szavak mögötti csendet,
a tekintetek mögötti árnyékot.

ismerem a Vas történetét
a Harag útjának mítoszát,
azokét
akik végigjárták,
azokét is
akik porrá estek szét
az út mentén.

éltem a Zöld Helyen,
láttam, ahogy a víz
előbb reménnyé,
aztán emlékké válik.

én is elvesztettem mindent,
csak az emlékeket nem,
mert valakinek
hordoznia kell őket,
amíg a szél el nem fújja
az utolsó nevet is.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-24 13:43:45
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-24 14:04:18