Eltévedés

Együnk valamit, kért a kedvesem.
Lazán kezemre tette a kezét.
A kés a tenyeremben:
invágó, fémkemény.
Nyálam csorog, ujjam hófehér.
A hal szemébe néztem.
Nem pislogott.
Fél ez?

Aztán megláttam a karmos kezet.
Előbb katedráról integetett,
most átnyúlt egy portálon.
Mintha csak feleltetne.
Fölényesen csak ennyit mondott:
emberhúsos rántotta.

És hirtelen zuhantam:
a piramist alulról is láthattam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-24 20:51:31
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-24 20:51:31