Együnk valamit, kért a kedvesem.
Lazán vállamra tette kezét.
Kés a tenyeremben:
ínvágó, fémkemény.
Nyálam csorog, ujjam hófehér.
A hal szemébe néztem.
Nem pislogott szegény.
Aztán megláttam a kezet.
Előbb katedráról integetett,
most féreglyukon átnyúlva.
Mintha ételt rendelne.
Fölényesen ennyit mond:
emberhús lesz vályúba.
