A kancsal fókusza

Hajnali futás a HÉV-hez

Bejárati ajtót kinyitom.
A hold fénye arcomon.
Fekete árnyék suhan lábam előtt,
amit az előszoba gyorsan elnyel.

Kilépve cicám fogad,
remegő farka vészharang.
De akkor mi ment be?

Bátorságot vettem hitelre.
A lámpák fénye ritkás szövet,
két árnyékom követ.

Tartozásom egyenlítem.
Nem látom, de érzem:
egymásra hajlanak.

Megállok, kivárok.
A Tejúttal szemezek,
alattam ölelkeznek,
a közösből kihagynak.

Besurranó, az árnyékom ágyasa,
mintha dorombolnának.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-02-16 17:41:43
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-16 17:41:43