Bánat-szonett

Eléd futottam én, bolond szerelmes,
a házfalak között osonva, bújva
anyám elől, a titkomat ne tudja.
A vaksi érzelem sosem fegyelmez -

A fák az úton egyre bólogattak.
Harang szavára kelt a lomha város.
A nagy kapuk kinyíltak, ám homályos
üvegszemét lehunyta még az ablak.

Vonat fütyült. Üres peron maradt csak
utána. Álltam ott sután, kizárva,
bezárva árva önmagamba. Zúgtak

a fák, a bölcsek, egyre bólogattak
felém. Elém szaladt a kocka-járda.
Szerelmeket csak álmodunk magunknak -





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-02-17 17:56:28
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-17 17:56:28