vakfolt

ha a horizontot figyelem
születik elmémben egy kép
félig táj
félig ígéret
egy mindig változó valami

ha a közelebbre nézek
történetek:
a repedés a járdán
a saját lélegzetem
a kéz remegése
közel jönnek

kérdeznek
de nem tudok válaszolni

van
hogy a távol húz

a messzeség
a lehetőség
a még-nem-létező
a majdnem-én

máskor a közel ránt vissza

a konkrét
a tapintható
a most
a túl-éles valóság

és én csak bolyongok
a két fókusz között

néha
a horizont vagyok
máskor
porszem

talán mindkettő
talán egyik sem

de ez az egyetlen hely
ahol valójában létezem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-04 07:21:47
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-04 07:21:47