Belépés
A parton tompulnak a színek.
Belesétálnak a sötétségbe.
A magány nekem itt nem egyedüllét.
Kapu, amelyen át a csend beléphet.
Az idő nem számít.
Nyoma ott porlik körülöttem.
És minden, ami valaha történt
távol van tőlem.
A múlt, a most, és a hangtalan jelen,
amelyben az arany-magány
nem összenyom;
az egy táguló univerzum.
Most értettem meg.
Nem vagyok külön a világtól.
Része vagyok.
A magány,
a csend velem maradt.
Nem, mint hiány.
Hanem valami megfoghatatlan
entitásként,
aki tudja,
minden rendben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-03-09 15:29:47
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-09 15:34:09
