Alig látszik

Gyerekkorában
szeretett akácra mászni.
Egyre magasabbra tört.

Reccsenés.

Szája tátva, arccal lefelé zuhant.
Nem sírt.
Otthon beszélt róla.
Motyogott, nem hallották.
Nem mászott többet.
Csak ült, összeszorított ajakkal.
Nem volt vele gond.
Szüleit nem zavarta a csend.
Ha filmet néztek, kicsit odébb rakták,
ne legyen a képben.
A körme alatt állandó gyászkeret.
Érdes bőrét sokat vakarta.
Evés helyett a monitort leste.
A szülei temetésére sem ment.

Eltűnt.

Hetekkel később találták meg.
Boncolásnál egy akácfa virágzott a nyelőcsövében.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-11 14:30:52
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-11 14:30:52