Annak örül

Nyitásra mentem.
A fülke előtt már álltak páran.
Nem néztünk egymásra,
a földet bámultuk.

A felirat alá értem:
mindenki csak egyszer próbálkozhat.

Csattanás.
Sírás.

Végre én.

Magnéziát kent a tenyerére.
Ásított.

A vonalhoz álltam,
lehunytam a szemem.
Vártam.
A levegőt is visszatartottam.

Az ujja hegye súrolta az arcom,
mellettem a falon csattant.
Hosszan kifújtam.

Kilépve elkaptam
néhány irigykedő pillantást.
Zárásig csak síró embereket láttam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-11 14:32:24
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-11 14:32:24