Csak állok itt..
Csak állok itt a lomha délutánban.
Rozsdavörösben úszik el fölöttem
a lusta nap. Madár rikolt a csöndben.
Talán a hervadásban is halál van.
Az utca ismerős, a járda futna
elém, de látom, ablakod bezárva.
Az arc, mi visszatükröződik, árva-
-magam. Ha most karom karolni tudna
talán megérteném hamar-halálod,
s te megbocsátanád, hogy úgy szeretlek
ma már, akár egy régi ismerőst. De
virágaid a sírodon találod.
A kankalint, levendulát szeretted.
Hamar lehullanak, megyünk az őszbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-03-22 16:46:27
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-22 16:46:27
