Vigasz nélkül

                        

                Sötét az éj - még nincs itt a reggel.
                Megtörten állok az ágya előtt,
                és nézem Őt - már tudom, hogy elmegy,
                magamra hagy egy más világ miatt.
                Remegő kézzel fogom a kezét,
                szemében a fény már kihunyni kész;
                könny ízét érzi homlokán ajkam,
                s őrjítően fáj, ahogy eszmélek
                lassan, hogy arcán a fáradt mosoly
                már nem nekem - a Megváltónak szól.


                Csillag hullt alá megint az égből,
                kihunyt a fénye - többé nem ragyog,
                emlékké vált, s ez szívemben örök:
                Anyám, Te Csillag - Tőled búcsúzom.
            











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vigasz nélkül (Budapest, 1998)
Kiadó: Uranusz