Mai vers

(melyet saját útmutatásaim alapján írtam csütörtöki önmagamnak)


Az van,

hogy nekem ma görbét sikerült.

és nézve ezt a kis Rorschach-tesztet,

ahogy ott pihent porcelán-ágyán

(talán még a Nike-logó jutott eszembe leginkább róla),

zavart valahogy, elrontotta a kedvem, ahogyan  -ki tudja miért- attól is mindig rossz kedvem lesz, ha látom, hogy az ágy alól kikandikáló papucsom bojtját képező szálak közül néhány elvált a bojt egészétől, és külön csimbókká összeállva meredezik.

Nehéz úgy nekifutni egy napnak, hogy ez a görbeség kísért majd.

És nem segít az sem, ha felidézem,
hogy újra és megint,
a papundeklik felett az árvízvédelem bíbora értekezik.

Gecironda  felettébb rút volt a látvány, az igazat megvallva, akárcsak egynémely ablakok, egynémely sütemények.

Halványan derengett bennem egy előérzet-féle, hogy ezzel kezdenem kellene valamit.

És bár már
    a lépcsőházban
        lefelé tartok,
                eszembe jut,

hogy mindig ezt csinálom.
Formákon flesselek, akkor is, ha funkciótlan.
Akkor is, ha funkciótlan,
Akkor is, ha funkciótlan.
Miért, van talán olyan, hogy „funkciós”?

Nem hiszem.

E görbeség delejében biztosan nincs.

Ez valahogy magához görbíti a létem terét, és

ha szemben a metróablakban megnézem magam, ott is csak azt látom:

hajamismijen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-28 17:08:10
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-28 17:08:10