Magamból téglákat égetek
1.
Kidobtam Istent az ablakon.
Nagyot koppant,
azután elhallgatott.
Az űr, amit hagyott maga után, rettenetes.
Hideg szele dermeszti testem.
De magamból téglákat égetek
és kitöltök velük minden rést.
Váram lesz, bástyám, olyan erős,
hogy ne tudjon visszajönni.
2.
Isten a tenyerén hordoz falaimmal együtt
és várja, hogy kinézzek a repedések közt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Országút, 2022.10.07
Feltöltés ideje: 2026-04-02 15:52:18
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-02 15:52:18