Báttya
A tömeg vonulása nyomot hagy a porban,
löködnek hátulról,
egyszerre lépünk sorban.
Vezérem keze a magasban,
megállunk mind, mondja: jól van.
Lomhán lendülünk újból,
öklünk vasból egyre nehezebb.
Gyerek előttem felém fordul.
Báttya!
Kifordul zsebemből a kártyavár,
egyméretű mezünk lóg testén.
Hangot sem ad, amikor rátaposnak,
néhány test magasabb felette,
de egy lépés
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-04-08 20:50:46
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-08 21:17:05
