de eljő még.



nem alámerülni a politikában,
az ócsárlásról levágni a kakastaréjt.
szemeszterről szemeszterre változik az alkonyzóna, s a vállfák hűtlenek;
de eljő még a regimentet sarjasztó!
jelenleg állástalan vagy;
így hajladozó érdekeid a fülemüle hangján szólnak.
már csak az nem tisztázott, a napellenzőid vésője miért vonult
zárdába.
kirakós játék, bűnhődj,
s ha ótvarod feszengeni kezdene,
s nem folytatódhatna, mi habos,
ott a fullasztó szerpentin, mi embrionális;
mészkő, gyulladj ki már, vár rád a jósággá szelídülés!
nem alámerülni az önsanyargatásban…
ha véleményed megalapozatlan, nem okoz ridegséget a frontász.
mindig ott tartózkodsz ahol megnősülnek a parókák,
mindig az a fránya turné;
bádogon ülsz, s ez megerősít abban, hogy jelentősek az aerodinamikai előnyök.
mitől oly abált a szösz, a bejódozott pudli miért oly egyedüli?
fej, tor;
nem bírsz a kóros sarjszövet huzavonájával.
a néma kiállások.
fagyrontó szerszámaid.
tisztáznék valami érdekeset; amit más szorongat, nem te, az üveg acetont: messzire kilöttyinted.
ami neked kapásból jön, azért én megszenvedek.
mert mi pontatlan, az pontos. -
nem alámerülni a vadságokban,
darabszámra, darabszámra, majd megint darabszámra mér a mérleg,
hogy szürrealista felháborodásodban esküszöl, kivájod
a rút darabszám szemét;
lesz porköpeny, mely megvéd
a lincseléstől,
lesz csúfondáros szegmens is,
mely kiszolgáltatott helyzeténél fogva elveszti
szüzességét,
hogy a néma kiállások
a csodájára járnak; a jellemzavar kőpárkányától mily találó is tud lenni a masszőrsznobid!
hámló tapétát földel el, s az igazi fehérségért harcba száll a kerti sütödével. -
meg kell hagyni, a körömtérképed leborította
basszusgitár a mélyen kiszakadt zsebről rossz véleménnyel van,
s csak az óvodás
lepény ment meg attól, hogy haragtartó légy.
a nyelvtani hibák száma a testkörzéseddel sokasodik,
s csak szemlélődés kérdése, hogy a górcső tudatmódosító szert szed-e,
vagy szemlátomást folytatódik
egy gyalupadon;
pardon, a gyerekkínzó füstölőket még nem is említettem
a csízióval, egy lapon. -
a kicsiny skorpiókat tekintsétek a cimborátoknak!
fej, tor, agóniából font trükköző lapgitárotok
tépett megalkuvás, s a bőrötökre játszik!

de eljő még a regimentet
sarjasztó.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-04-20 08:51:35
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-20 08:51:35