Hígul
Színházi emberek
mimika nélkül
mosolyognak az utcán,
rajongók fordulnak utánuk.
Plakátokról üvöltve
mosóport vágnak képedbe,
süketen és vakon
beülsz.
Megint ugyanazok a szavak
medret vájnak a könnynek.
Súgó félrenéz,
lecsókolbász szaga
megtölti a színpadot.
Porladó tiltakozásod
nyelt könnycseppeken utazik.
Tapsolsz.
Dramaturg unatkozik.
Producer nyaral.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-23 08:21:38
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-23 08:21:38
