Rush-fényben
a város peremén
fémes alkony csorog le a tetőkön.
a tornyok között
szél viszi a forradalmak zaját,
és a gitárok éles hangja
ráfagy a lépcsőkre.
a király búcsút int
saját romjainak
és pléh koronáját
a földre dobja.
a templom hosszú árnyékában
koldusok vitatkoznak
az ész és érzelem határáról.
a lámpatestek gerjednek,
mint egy túlterhelt erősítő.
ott állok,
egy penge élén,
ahol a szabadság
torzított hang.
a dobok gyors lüktetése
szétvágja a csendet.
a jövő
egy vékony húr,
amelyet valaki
épp most penget.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-25 08:34:06
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-25 08:53:24
