Triád (2.0)

Még mindig hasonlatos
.
Távozz tőlem!
Legalább most, a vereség után.
Megkarcoltál, de nem sikerült  
áttörnöd legbenső védvonalamat.

Onnan merítek erőt, ahová egérutak
gáláns ígéretével sem tudtál behatolni.  
Csak elszántabbá tesz, ha alábecsülsz.  
Vétlennek maradni kivételes virtus lett volna,

de miért adnám fel az ember eredendő
kiváltságát: a megtisztulás esélyét?
Fordulj sarkon, ha engem látsz —
arcom még mindig hasonlatos.
.
.
Szárnyak
.
Ébredés.
Az újra kitáruló szárnyas ajtó
eleven sebe átenged ma is,
kitörli szemedből az álmot —
csak meg ne rémülj
a fali tükör vitráljából
nézelődő bárány tekintetétől.

Érzékeid életre kelnek,
az emlékezet nélkül előhívott színek
felszikrázva körülölelnek,
és veled ujjong,
aki látja, amint
kételkedés nélkül felöltöd,  
majd kiterjeszted szárnyad.
.
.
Felszikrázó
.
Egyszer csak feltolul
egy csaknem feledésbe merült
ígéret emléke.
Meghökkent
az egyetlen pillanatba
sürítve
felszikrázó élmény,
s még inkább
az ezen túl belátható
távlat,
hogy ahányszor csak
felidézed,
zavarba hoz
a beteljesülés
képtelen bizonyossága,
.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-26 13:02:15
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-26 13:02:15